Szerintem senkinek sem kell magyaráznom, hogy mit jelent négy gyermek nevelése, azon kívül, hogy 4×24 órás szolgálat. ŐRÜLET. Legalábbis néha a határán vagyok. De ma másodszor ebben a hónapban loptam magamnak 3 percet és őszinte leszek: nagyon jól esett!

Fogtam Misi fiam délután félbe hagyott joghurtját, s kiültem vele az ablakba. A pölöskei eső illatú – de mit is szépítem, hiszen írhatom azt is, hogy csatornaszagú – estébe. Neki támasztottam hátam az vízcseppekkel teli ablaküvegnek, s belenéztem ebbe a csillagtalan őszi éjszakába.

És csend volt, csak a főúton elhaladó autók moraja hallatszott…

“Bent. Csend. A béke itt kezdődik.

 Bent. Csend.

– Isten hozott!”

Ui.: …Aztán megjelent Misi a bundás kenyerével, s kimászott az ablakpárkányra, mert jó dolog szakadó esőben a lábunkat lógatva enni.  🙂