Igen, mi hatan is várakozunk már. Elkezdődött az adventi készülődés, nem kis felfordulást okozva.
El tudják képzelni, hogy milyen négy gyermekkel adventi koszorút készíteni?
A nagyobbakkal ugye könnyebb, de a kicsik!!! Nem is taglalnám, csak egyszerűen hunyják le a szemüket és képzeljék el… Ugye, milyen szép dolog a nagycsalád??? Egyébként tényleg az, és teljesen mindegy, hogy néha – s nemcsak ilyen kivételes alkalmakkor – mekkora rendetlenség van nálunk. Amikor van kinek csinálni ezeket a számunkra néha jelentéktelennek tűnő dolgokat, és van miért. S lehet, hogy nem lesz túl gazdag a Karácsonyunk, de az ünnepet akkor is várni kell! Mert ezek az apró emberek nagyon tudnak örülni Mindennek.
Egy csillogó füzérnek, amiből gyönyörű királylányosan hosszú hajat lehet varázsolni, vagy amit pillanatok alatt apró darabokra lehet szedni; a színes szalagoknak; az illatos termésdíszeknek; abból a régi dobozból előkerülő fenyőfa ékességeknek; (s ezek egyvelegének szana-de-széjjel szerte a lakásban;) a hópihéknek az ablakon, s a hóesésnek kint a természetben.
[Jelen pillanatban egyébként ez a legnagyobb problémánk, mármint a hóesés. Ugyanis holnapra elolvad, pedig Dorka megtiltotta. Így a hétfő reggelt valószínűleg sírással kezdjük.]
…A gyertyának és fényének… Azt mondják, hogy nincs az a sötétség a világon, ami egyetlen gyertya fényét kioltaná. Ennek ellenére néha úgy érzem, hogy van. Mindenesetre ma szerte a világon gyertyákat gyújtottunk, mert jó várni valamire. Mert ennek a gyertyának a lángja melenget, reményekkel s hittel van tele… Talán annak reményével, hogy lehet JÓ még ez a kicsit tökéletlenre sikeredett világ. A világ, ahol egyre nehezebb embernek maradni. Mert, tudják azok vagyunk… Emberarcú Emberek… Ez az arc néha elmosódik, elhomályosodik, még saját magunk előtt is, de akkor is fontos egy kicsit elidőzni, így ünnep előtt, magunkkal-magunkban, csendesen…
…Együtt várakozni, s ünneplőbe öltöztetni a szívünket, pedig a legszebb dolog a világon… 🙂
El tudják képzelni, hogy milyen négy gyermekkel adventi koszorút készíteni?
A nagyobbakkal ugye könnyebb, de a kicsik!!! Nem is taglalnám, csak egyszerűen hunyják le a szemüket és képzeljék el… Ugye, milyen szép dolog a nagycsalád??? Egyébként tényleg az, és teljesen mindegy, hogy néha – s nemcsak ilyen kivételes alkalmakkor – mekkora rendetlenség van nálunk. Amikor van kinek csinálni ezeket a számunkra néha jelentéktelennek tűnő dolgokat, és van miért. S lehet, hogy nem lesz túl gazdag a Karácsonyunk, de az ünnepet akkor is várni kell! Mert ezek az apró emberek nagyon tudnak örülni Mindennek.
Egy csillogó füzérnek, amiből gyönyörű királylányosan hosszú hajat lehet varázsolni, vagy amit pillanatok alatt apró darabokra lehet szedni; a színes szalagoknak; az illatos termésdíszeknek; abból a régi dobozból előkerülő fenyőfa ékességeknek; (s ezek egyvelegének szana-de-széjjel szerte a lakásban;) a hópihéknek az ablakon, s a hóesésnek kint a természetben.
[Jelen pillanatban egyébként ez a legnagyobb problémánk, mármint a hóesés. Ugyanis holnapra elolvad, pedig Dorka megtiltotta. Így a hétfő reggelt valószínűleg sírással kezdjük.]
…A gyertyának és fényének… Azt mondják, hogy nincs az a sötétség a világon, ami egyetlen gyertya fényét kioltaná. Ennek ellenére néha úgy érzem, hogy van. Mindenesetre ma szerte a világon gyertyákat gyújtottunk, mert jó várni valamire. Mert ennek a gyertyának a lángja melenget, reményekkel s hittel van tele… Talán annak reményével, hogy lehet JÓ még ez a kicsit tökéletlenre sikeredett világ. A világ, ahol egyre nehezebb embernek maradni. Mert, tudják azok vagyunk… Emberarcú Emberek… Ez az arc néha elmosódik, elhomályosodik, még saját magunk előtt is, de akkor is fontos egy kicsit elidőzni, így ünnep előtt, magunkkal-magunkban, csendesen…
…Együtt várakozni, s ünneplőbe öltöztetni a szívünket, pedig a legszebb dolog a világon… 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: