“Képzelj egy tükröt; gondold, hogy belenézel; hidd el, amit látsz”

(Fodor Ákos: Tükör)

Ez a kis haiku kapcsolatunk hajnalán, majdnem annak végét is jelentette. Az én szerelmem másként értelmezte a fenti három sorost, mint én. Mindenesetre én igaznak tartom, hiszem. 

Viszont azóta van egy újabb tükrös történetem. Panka lányom az orvosi rendelőben várakozva tette meg élete egyik nagy felfedezését: 

Anya, látszom a szemedben! Tükör vagy! – kiáltotta örömmel. 

Én is látszom a Te szemedben  – válaszoltam. 

Majd Dorka lett a következő kísérleti alany, s megjegyezte: – Anya, a Dóri szemében is látszom! Ő is tükör! 

Végül feljegyzésként szívébe-szívünkbe vésve, kutatókat megszégyenítve vonta le a konzekvenciát is: – Anya, tükrök vagyunk! 

(…)