Bettinek hívják az édesanyát, aki szintén egy hős. Igen, hős. Cukorbetegként három gyermeknek adott életet, ami már önmagában véve is hatalmas teljesítmény, de inkább rendkívül nagy áldozat. A legkisebb – egyébként egyedüli lány – gyermek a családba éppen a napokban érkezett, sajnos komplikációkkal súlyosbítva a helyzetet. Nem szeretném részletezni, hogy mi minden történt 2,5 óra alatt, amíg a műtőben volt gyakorlatilag élet-halál között az anyuka, a lényeg, hogy mindketten jól vannak mára. Igaz a karácsonyt még a kórházban kell tölteniük. 

A kislány születése hatalmas áldozat volt, hiszen tudta, hogy az ő élete is veszélybe kerülhet, de megtette, mert szerette volna ezt a gyermeket – tiszta szívéből. S minden édesanya tudja, hogy mekkora Titok övezi a születés, a szülés pillanatait, milyen energiák szabadulnak ki testből-lélekből. S azt is tudjuk, hogy attól a pillanattól megváltozik a te változó életed: “az is, aki voltál, az is, aki vagy, s az is, aki mégis lehetsz.” 

Azt mondják, hogy a Jóisten éppen akkora keresztet mér ránk, amekkorát még el tud viselni a lélek, amivel még boldogulunk. S azt is tudnunk kell, hogy minden emberi keresztben benne rejlik a csoda és az ünnep lehetősége…