Igen, itt is Karácsony van. Itt is várakoznak az emberek valamire. Valamire ami túlmutat ezen a földi valóságon. Itt is ünnepi fényárral várják a Megváltó Jézust. És igen, itt is apró gyermeksóhajok szállnak a Magasságba.

Életemben először láttam kívánságfát, megdöbbentett. Olvasni az írni még épp hogy tudó gyermek őszinte gondolatát. És, hogy ez fontos lehet a felnőtteknek is. Fontos, hogy mit gondolnak ők, a gyermekek erről a felnőttek irányította hatalmas világról. Hogy lehet és érdemes tanulni tőlük. Ha mást nem, legalább a gyermeki őszinteséget. Hogy mindenhol, a világ minden szegletében állítani kellene egy-egy kívánságfát. Hadd szálljanak a sóhajok egészen az Égig.

Kívánságok, csöpp gyermekszívekből: BMX kerékpárért, hajasbabáért, videojátékért, ólomkatonákért, dinoszauruszokért, legoért, és igen a legtöbben – Szeretetért és Békéért. Kívánságcetlik egy csupasz fenyőfán – Szeretetért és Békéért.

Azt hiszem, ez volt a legszebben feldíszített karácsonyfa, amit életemben láttam.