Most, hogy az Óesztendő utolsó adag mosogatnivalójával is végeztem, gondoltam leülök, s számot vetek ezzel az évvel. Hogy mi minden történt velünk, annak csak a Jóisten a megmondhatója. S hogy mi mindent tanultam az Időtől idén? Lássuk csak!

Bár a mi családunkat is időlegesen szétszakította a jelenlegi magyar politikai és gazdasági helyzet, de megtanultam, hogy a család szent, s az együttnél nagyobb ajándék nem is kell, akárhol is legyünk a nagyvilágban.

Megtanultam nyelvtudás nélkül kommunikálni. Először elég vicces lehettem a buszon, a bevásárlóközpontban, a könyvtárban, a pályaudvaron. Ahogy próbáltam újra és újra formálni a mondatot és harmadszorra sem sikerült, és még mindig nem értették meg, hogy mit szeretnék. Aztán egy helyesen kiejtett ‘a’ vagy ‘e’ irányt mutatott a sötétségben, s mindenki fejében világosság gyúlt.  Megtanultam hogy bárhol a világban találkozhatsz emberekkel, mert barátok nélkül nagyon nehéz – keresni kell őket. Megtanultam, hogy az angol kávé egyszerűen rossz, ezért ezzel egyenes arányosságban megtanultam teázni, megismertem az angol mértékegységeket, valamint angol alapanyagokból magyar ételeket főzni – nem is olyan nehéz. Rájöttem, hogy jó érzéssel tölt el, ha rámmosolyognak az utcán, csak úgy, ismeretlenül, ezért megtanultam mosolyt adni. Megtanultam nem futni a buszra, illetve nem stresszelni azon, hogy a másik ember mit gondol rólam. És ennek következményeként megtanultam nem rögtön ítélkezni mások fölött. Megtanultam elfogadni a másik embert, annak bőrszínével, vallásával, tolókocsijával, babakocsijával, gyerekével, gondolataival, kutyájával, macskájával, életével együtt. Megtanultam, hogy segíteni jó és hogy igenis lehet segíteni más embereken a segítségnyújtás intézményesített formáin keresztül is. Megtanultam, hogy fantasztikus családom van, ezért megtanultam hálát adni. És tanultam alázatból, és tanultam tiszteletből is. Ma még takarítok, és várhatóan holnap is takarítani fogok, sőt, holnap után és azután is. De megtanultam, hogy ezt a munkát is lehet – sőt kell – normálisan csinálni. Rájöttem, hogy hiába tanultam 16 éven keresztül, most újra tanulnom kell, akkor is, ha nincs hozzá kedvem, mert ez lesz az egyetlen módja az érvényesülésnek. Megtanultam, hogy a Holnap értem is történik: velem vagy nélkülem, olyan mindegy neki! A Holnap eljön akkor is. Ezért jobb, ha benne vagyok a buliban.

És az, hogy ma bevásárláskor a pénztároskisasszony szóba elegyedett velem sem történt véletlenül. Elsősorban azért történt, mert már szóba lehet velem elegyedni, hisz angolt tanulok. Másodsorban pedig, mert így búcsúzött tőlem: “Élvezd Angliát!”  Ez nem egy véletlen mondat.

Azt hiszem ez lesz az Újévi fogadalmam: Élvezni fogom Angliát. Várlak Újév!