1.0Folt hátán folt...https://folthatanfolt.cafeblog.huAtahttps://folthatanfolt.cafeblog.hu/author/Ata/<p style="text-align: justify"><span style="font-size: 11px;font-family: Arial"> </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="font-size: 11px;font-family: Arial">Egy téli estén hazaérkezve nem tudtam ellenállni a puha hótakaró csábításának és belevetettem magam a hóba. Mint nagyra nőtt gyermek, úgy rajzoltam testemmel angyalkát ebbe a hófehér csodába. ...S csak hullottak rám a pelyhek: "Isten hieroglifái"...</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="font-family: Arial;font-size: 11px">S én hagytam... </span><span style="font-size: 11px;font-family: Arial">Pár percre - belezuhanva a hóba, s kizuhanva ebből a földi létből - végtelen béke töltött el. Legszívesebben bele aludtam volna magam ebbe a pihe-puha, Istenadta takaróba. Ott és akk</span><span style="font-size: 11px;font-family: Arial">or, egy rövidke pillanatra összeért az Ég és a Föld - bennem is...</span><span style="font-size: 11px;font-family: Arial"> És sírtam... - Megtisztított a Hó Tündére... (Mert én még harminc évesen is hiszek a tündérekben.) </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="font-size: 11px;font-family: Arial">Aztán rájöttem, ha én itt és most elalszom, akkor reggelre én is hótakaró leszek. Így hát - a lábujjam hegyétől a fejem búbjáig, havasan, kisírt szemmel - bementem a mi kis házikónkba, mert vártak már rám...  Otthon... Meg sem próbáltam letagadni mi minden történt pár perc leforgása alatt az udvaron, másnap pedig már együtt angyalkáztunk. </span></p> <p style="text-align: justify"><span style="font-size: 11px;font-family: Arial">Mert néha kell "a dér, a tél, a hóvihar, s a zúzmara, a zordfényű palást, hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar." (Reményik Sándor)</span></p>rich