1.0Folt hátán folt...https://folthatanfolt.cafeblog.huAtahttps://folthatanfolt.cafeblog.hu/author/Ata/<span style="font-size: 11px"><span style="font-family: Arial"> </span></span> <p style="text-align: justify"><span style="font-size: 11px"><span style="font-family: Arial"><span style="font-family: Arial">Fagyban indultunk, sárban tértünk haza. A téli erdőn vaddisznó túrta csapásokon, tündérek járta ösvényeken keresztül vezetett az utunk. Gergő gurigázott ebben az újraszülető életet védelmező avarban, Misi pedig erősen kapaszkodott a kezemben, nehogy elessen. Mire célunkhoz értünk elfáradtunk. S hogy mi volt a cél? A cél maga a természet volt, hogy most ne csak mi járjunk a természetben így karácsony táján, hanem a természet is járjon bennünk, átjárja a zsigereinket, átlélegezzük egymást, hogy erdő szagúan hajthassuk este álomra a fejünket. Új barátságot szerettünk volna kötni, új társra vágytunk. Már messziről kinéztem egy mohos, kidőlt fatörzset, amire letelepedve madárlátta kekszet lakmároztunk. Aztán elindultunk hazafelé. Keresztül árkon-bokron, s csak mentünk és mentünk. Egy-két lehullott faág vándorbotként, </span></span></span><span class="Apple-style-span" style="font-size: 11px;font-family: Arial">végül támaszt nyújtott számunkra a hazáig vezető úton...</span></p> <p style="text-align: justify"><span style="font-size: 11px"><span style="font-family: Arial">Nem tudom létezik-e tökéletes... De az az éppen abban a pillanatban lehulló falevél... Annak a felreppenő verébcsapatnak a szárnysuhogása... S az az egy-két lehullott faág... Tökéletes volt... </span></span></p> <p style="text-align: justify"><span style="font-size: 11px"><span style="font-family: Arial">Azon a délutánon, Valaki gondoskodott Rólunk...</span></span></p>rich