Amiről most írok, egy kicsit komolyabb történet. A mese egy titokról szól: ami mára már Apa, Anya, Dorka, Panni, Gergő és Misi titka is.
Akkor történt, mikor másfél esztendeje édesapám meghalt. Sírtam és sírtam, mint amikor valami nagyon mélyen meghasad, és csak ömlik az emberből valami ősi elmondhatatlan és kimondhatatlan… Ekkor jöttem rá mi a Vér Szava. Szerencsémre akadt vigaszt adó kéz. Egy másfél éves gyermek simogató keze nyújtott vigasztalást, ugyanis egyedül voltam otthon a lányokkal. Nincs ennél szebb dolog, mikor egy gyermek simogatása ad gyógyulást. És persze, hogy beszélnem kellett róla valakinek, míg egy „Felnőtt” haza nem érkezik. De, hogyan magyarázzam el, hogy a Papa meghalt? És ezt a szót nem is akartam kimondani. A mai napig nem mondom ki. Dóri akkor még nem is beszélt. Elmeséltem neki, hogy a Fésüs Papa, aki nagyon szeretett horgászni, most felment a Holdra és ezután ott fogja nekünk ki a Jót és segít, ha tud. Ez lett kettőnk titka: Dotti és Anya titka.
Aztán hónapok teltek el, míg Dorka beszélni kezdett. És egy este megláttuk a Holdat. „Az mi?”- kérdezte. „A Hold”- válaszoltuk neki. És legnagyobb meglepetésemre elkiáltotta magát: – „Ott a Papám!”. Apa, persze kérdőn nézett rám, aztán elárultuk neki a titkot, hogy a Papa ott fenn horgászik. Így lett hármunk titka, aztán később még a Pannié, Gergőé és Misié. Igaz, nekik még kell egy kis idő, hogy felfedezzék maguknak a Holdat, és igazán részesei lehessenek a titoknak.
Persze, minden felnőtt érdekesen néz ránk, mikor Dorka kijelenti előttük a dolgot a Papáról és a Holdról. És nem értik: „Ki van ott?” – kérdik. És azt mondják, hogy nincs ott semmi. S Dóri, olyankor kérdőn néz ránk. Aztán próbáljuk elmagyarázni ezeknek, a Felnőtteknek miről is van szó, kevés sikerrel. Dorka mindenesetre megnyugszik, hogy minden rendben, a titok még megvan. S mivel senki más nem hiszi, így ez tényleg csak a mi titkunk.
És azóta is, esténként Dóri megkérdi: „- Anya, vannak csillagok?” és „- Ott a Hold is?”. „Igen”- válaszoljuk. Aztán nyugtázza magában: „- Ott a papám.” Ekkor jöhet az álom, hiszen minden rendben van. A csillagok, a Hold és a „Papám”, minden a helyén van, és Jó helyen van. Hiszem… Hisszük… A titkot a Titokról, mely megfejthetetlen…
Aztán hónapok teltek el, míg Dorka beszélni kezdett. És egy este megláttuk a Holdat. „Az mi?”- kérdezte. „A Hold”- válaszoltuk neki. És legnagyobb meglepetésemre elkiáltotta magát: – „Ott a Papám!”. Apa, persze kérdőn nézett rám, aztán elárultuk neki a titkot, hogy a Papa ott fenn horgászik. Így lett hármunk titka, aztán később még a Pannié, Gergőé és Misié. Igaz, nekik még kell egy kis idő, hogy felfedezzék maguknak a Holdat, és igazán részesei lehessenek a titoknak.
Persze, minden felnőtt érdekesen néz ránk, mikor Dorka kijelenti előttük a dolgot a Papáról és a Holdról. És nem értik: „Ki van ott?” – kérdik. És azt mondják, hogy nincs ott semmi. S Dóri, olyankor kérdőn néz ránk. Aztán próbáljuk elmagyarázni ezeknek, a Felnőtteknek miről is van szó, kevés sikerrel. Dorka mindenesetre megnyugszik, hogy minden rendben, a titok még megvan. S mivel senki más nem hiszi, így ez tényleg csak a mi titkunk.
És azóta is, esténként Dóri megkérdi: „- Anya, vannak csillagok?” és „- Ott a Hold is?”. „Igen”- válaszoljuk. Aztán nyugtázza magában: „- Ott a papám.” Ekkor jöhet az álom, hiszen minden rendben van. A csillagok, a Hold és a „Papám”, minden a helyén van, és Jó helyen van. Hiszem… Hisszük… A titkot a Titokról, mely megfejthetetlen…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: